3.rész

Sakuragi Chihaya

Fel se tudtam fogni, amit az apám mondott nekem. Tehát tényleg én lettem volna a célpont? Vajon ki és miért akart nekem ártani? Na jó, ezt muszáj lesz kiderítenem, de erre lesz bőven időm. Holnap lesz az a bizonyos Hanami, ami tulajdonképpen, egy hosszú ideig elnyúló fesztivál, aminek a végét egy hatalmas tűzijáték zárja. Általában apámmal együtt mentem el megnézni, de ez alkalommal egyedül megyek. Remélem nem vár ott semmiféle kellemetlen meglepetés.

Másnap már lázasan készültem a fesztiválra. Szerencsére az iskola, csak hétfőn kezdődik el, addig legalább pihenhetek egyet. Felvettem a yutaka - mat, megigazítottam a hajamat, kicsit kisminkeltem magamat és már indultam is. Az apám már nem volt otthon, mert egy fontos esethez hívták. Még szerencse, hogy nem vele mentem, különben még a tűzijáték előtt lelépett volna. Gyalog volt a legcélszerűbb menni, különben sem volt túl messze, a fesztivál helyszíne. Mikorra odaértem, már minden díszkivilágításban volt, a fákról lampionok lógtak le, a levegőt betöltötte a cseresznyevirágok édes illata. Hiába, ez Japán egyik legszebb ünnepe a Sakura virágzása. A szememmel körbetekintettem, hogy megcsodálhassam a kilátást, ami a szemem elé tárult.
- Chia! - hallottam meg Umika hangját. Hátrafordultam és valóban Umika volt az, méghozzá Kyo társaságában, aminek nagyon megörültem, ugyanakkor kicsit bosszankodtam is.
- Kyonosuke, neked nem kellene még kórházban lenned?
- Megkértem az orvost, hogy legalább erre az egy napra engedjen ki, különben is azt mondta, jót fog tenni nekem, ha kimozdulok!
- Remélem nem próbálsz meg átverni!
- Chi, nem baj, ha kettesben hagylak titeket? Megígértem Ryuji - nek, hogy vele nézem meg a tűzijátékot!
- Persze menj csak, majd én vigyázok rá, nehogy valami rossz történjen vele! - Umika elköszönt tőlünk, mi pedig kettesben maradtunk.
- Van egy meglepetésem!
- Mégis micsoda Kyo? Ha valami rossz vicc, akkor nem kérek belőle köszönöm. - erre minden erejét bevetve, sikerült megmozdítania az ujjait. Hatalmas kő esett le a szívemről, hisz ez azt jelentette, hogy a bénulás valóban csak átmeneti és nem csak az orvos akarta ezt elhitetni velünk.
- Nem is tudod elhinni, mennyire örülök Kyonosuke! - csak most sikerült megnéznem, hogy milyen jól nézett ki. A szőke haja, most oldalra volt választva, aminek köszönhetően rálátásom nyílt az amúgy is gyönyörű arcára.
- Akkor, mi lenne, ha megnéznéd velem a tűzijátékot? Kettesben sokkal érdekesebb, mint egyedül!
- Rendben megnézem veled, de csak mert egyedül tényleg unalmas lenne.
- Normális esetben, megengedném, hogy belém karolj, de azt most sajnos lehetetlenség kivitelezni. Viszont van egy másik opcióm!
- Micsoda? - erre a lábára nézett, mire rögtön leesett, hogy mit akar. Beleültem az ölébe, a karomat pedig összekulcsoltam a nyaka mögött és már indultunk is. Még szerencse, hogy a kerekes széke könnyen kezelhető, így nem kell még ehhez is segítséget kérnie. Az egész vásárt körbejártuk és minden gyönyörű volt. Kyonosuke nagyon készséges volt, szinte mindenhol megálltunk, hogy megvegyek mindent, ami csak megtetszett. Más normális pasik, ezt halálra unták volna, de ő szemmel láthatóan még élvezte is, szóval az egész este szuper volt. Miután a vásárt körbejártuk, kerestünk magunknak helyet, ahonnan szép kilátás nyílt a tűzijátékra. Véletlenül pont oda kerültünk, ahonnan az apám meg én minden évben végignéztük a tűzijátékot.
- Soha nem éreztem még ilyen jól magamat! - az arcán szétterült mosoly láttán, nekem is mosolyognom kellett.
- Érdemes volt veled eljönnöm! Úgy érzem, hogy egy kicsit többet tudok rólad, mint eddig!
- Én már eddig is több dolgot tudtam rólad Chia, mint azt el tudtad volna képzelni! Például, emlékszem, hogy tavaly ilyenkor is itt ültél az apukáddal és úgy megijedtél a tűzijátéktól, hogy kiejtetted a kezedből a pudingomat.
- Te meg honnan tudsz róla?
- Onnan, hogy épp ott ültem! - a szemével, a dob aljára mutatott, ahonnan tökéletes látvány nyílt a helyre, ahol épp voltunk.
- Ez annyira égő! Azt hittem, senki sem látta a bénázásomat!
- Szerintem inkább aranyos volt! Chihaya, ne legyél már ennyire zavarban, csak velem beszélgetsz, nem valami idegennel!
- Na és neked mi volt a legkínosabb élményed mister tökéletes?
- Tavaly Valentin napkor, vettem egy nyakláncot, egy lánynak aki tetszett nekem, de véletlenül, egy másik szekrénybe tettem bele, mivel új voltam még és fogalmam sem volt róla, hogy melyik az ő szekrénye!
- Na jó, ez tényleg elég kínos!
- Az a lány te voltál Chihaya! - teljesen lefagytam.Tényleg tetszettem neki? Ő tavaly érkezett csak az egyetemre és igazán senkihez se került közel, de ez tényleg meglepett. Kyo, a székéhez erősített táskából elővett egy kis dobozt, amiből egy szívmedálos láncot vett elő.
- Ezt a láncot vágta hozzád Mariya még tavaly? Szóval az ő szekrényébe tetted bele? - akkor most már értem, miért érezte kínosnak a dolgot. - én azt hittem, hogy tetszik neked, azért adsz neki ajándékot!
- Azzal a nő személlyel, egy percet se bírnék ki. Chihaya, ugye te nem fogod hozzám vágni azzal a mondattal, hogy legközelebb drágább ajándékot adjak? - olyan kiskutya szemeket meresztett, hogy nem lehetett neki ellenállni, mondjuk nem is nagyon akartam.
- Tedd bele a nyakamba és majd meglátod! - elmosolyodtam, mire ő minden erejét bevetve, végül sikeresen a nyakamba tette a nyakláncot. Egyszerűn gyönyörű volt, nem is értem, hogy Mariya miért adta ezt vissza, bár ha nem tette volna meg, most nem lenne a nyakamban az a gyönyörűség.
- Látom tetszik az ajándék!
- Az nem kifejezés! Tudod, azt hiszem félre ismertelek téged, teljesen más vagy, mint amilyennek korábban gondoltalak.
- Miért, mit gondoltál rólam?
- Őszintén? Nyomulós, egoista, beképzelt és ezeknek a tetszőleges szinonimái! Most viszon totál félreismertelek! Valójában kedves vagy, van humorod és a magad módján törődsz is velem.
- Elfelejtetted, hogy béna is vagyok!
- Ne mondj már ilyeneket! Az ujjaidat már tudod mozgatni, ami azt jelenti, hogy meg fogsz gyógyulni, szóval ajánlom neked, hogy ne sajnáltasd magadat, különben számolhatsz a következményekkel!
- Szeretem, a következményeket! - az arcunkat alig néhány centi választotta csak el. Behunytam a szememet és épp készültük megcsókolni egymást, mikor elkezdődött a tűzijáték. Szép kis hangulatromboló, meg kell hagyni. A tűzijáték közben, Kyo a tenyerét rácsúsztatta az enyémre, én pedig a vállára hajtottam a fejemet és úgy néztük ketten együtt. A tűzijáték végeztével, nem mentünk egyből haza, inkább ott maradtunk még beszélgetni. - Nem bántad meg, hogy velem jöttél? - kicsit meglepett a kérdése, hisz eleve én ígértem meg Umika - nak, hogy vele maradok.
- Miért kellett volna? Ez volt életem legszebb estéje, de valamit félbehagytunk, a tűzijáték előtt!
- Micsodát?
- Hát ezt! - odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Oké, tudom, hogy általában a fiúnak kellene kezdeményeznie, de Kyo túlságosan zavarban volt ehhez. Igazából, még most sem tudom pontosan mit érzek iránta, de azt tudom, hogy nem szeretném őt most elengedni.